Találkozásom a “Segítek egy családot” kezdeményezéssel

Régóta motoszkál bennem a gondolat, hogy szeretnék szolgálatot végezni. Úgy éreztem beleférne az időmbe, hogy hasznos tagja legyek egy segítő szervezetnek.

Emellett eszembe ötlött az is, hogy ha eladom az első képem a galériából (a további képeimnél is ezt alkalmazni fogom) az ebből befolyt pénz egy részét jótékony célra használom.

És mivel mostanában csodálatosan működik a ‘csak kérni kell és megadatik’ elve,  mihelyst ez megfogalmazódott bennem el is kelt az első képem a Youngart galériánál.  Az így befolyt pénz kb 30%-át egy mélyszegénységben élő Borsodi családnak adományoztam.

Nem mintha én nem tudnám hova tenni azt a pénzt,  de tisztában vagyok azzal is, hogy amit így ad az ember, őszintén , tisztán, önzetlenül azt vissza is kapom máshonnan. A segítek egy családot site-ján anonim vannak fent a családok.

Végigolvastam szinte az összes Borsodi család történetét (az lejött, hogy ottani a család akikhez mennünk kell). Végül is az oldalról hamarosan lekerülő családok közül választottunk ki egy három gyermekes családot, akik nagyjából 300 kilométerre laknak tőlünk.

Ahogy olvastam a történetet a páromnak, rögtön jelezte , hogy a kislánynak a fürdetős babát ő veszi meg. Éreztem , hogy mostmár mindkettőnkben ott van az elhivatottság,  hogy induljunk a családhoz.

És ahogy a drága Önkéntestől megkaptuk a család telefonszámát rá két napra már úton voltunk hozzájuk( érdekes hogy aznap utalta ki a galéria a pénzt amikor elindultunk a családhoz).

Egyeztettem a fiatal anyukával telefonon, hogy milyen élelmiszerekre van szükség , ugyanis az Segítek egy családot oldalán pontosan leírja minden család, hogy milyen támogatást szeretnének (villanyszámla elmaradása, gyerekeknek ruhákra, tartós élelmiszerre stb).

A fiatalasszony szerény volt és csakis a legegyszerűbb, legolcsóbb dolgokat kérte, liszt cukor stb, de természetesen tettem hozzá olyan dolgokat amivel az egyszerű ételeket feldobhatják, változatosabban,  egészségesebben étkezhetnek.

A 3 gyerkőcnek megvettük a kívánság játékot. Izgatottak voltunk mikor a kis falu szélén megérkeztünk a családhoz. Ahogy megálltunk az anyuka már szaladt is ki üdvözölni minket.

Láttam rajta , hogy ő is izgul kicsit, de nagyon szívélyes volt a fogadtatás. A házikó rendezett volt és tisztaság fogadott minket.

A gyerekek rögtön birtokba vették az új játékokat és rengetegszer meg is köszönték. Csodás pillanatokat éltünk meg ott és akkor együtt. 

Fantasztikus formáját hozták létre az adományozásnak Somíta és csapata azzal, hogy közvetlen adományozás van támogató és támogatott között. Az országban ez egyedülálló.

Boldog voltam, hogy milyen jó helyre került ez a pénz.  Távozásunk után pár perccel ugyanazt éreztük a férjemmel, karácsony környékén újra meglátogatjuk ezt a gyönyörű családot.

Ezután a nagyszerű élmény után,  egyértelmű volt , hogy csatlakozni szeretnék ehhez a csapathoz és tenni a dolgomat ebben a csodálatosan felépített alapítványban.

Egyik önkéntesünk inspiráló gondolatai