AKI ELHAGYJA A JÁRT UTAT, AZ TUD KAPCSOLÓDNI A FORRÁSHOZ – INTERJÚ SÁNDOR GYÖNGYIVEL
Sándor Gyöngyi festőművész, a rovás-tarot kártyák megalkotója. Eredeti végzettségét tekintve fazekas, de varrni és faragni is szeret. Kezei között szinte minden anyag művészeti alkotássá válik. Az utóbbi időben úgynevezett személyes festményeket is készít, amelyek segíthetnek megérteni a jeleket az utunk során.Bódis Ági interjúja.
Mióta érzed magad művésznek? Hogyan indult a karriered?
Egészen kicsi gyerekkoromban megmutatkozott, hogy illik hozzám a festészet. A társaimhoz képest kiemelkedően rajzoltam. Hátrányos helyzetű nagycsaládból származom, a szüleim és testvéreim két lábbal álltak a földön, és nehezen tolerálták, hogy művész szeretnék lenni. Magamon kívül soha senki nem hitt abban, hogy meg fogok tudni ebből valaha élni. Ennek ellenére bárhova is sodort az élet, a festészet mindig az életem része maradt, és mindig ez adott nekem erőt. Egy idő után kezdtem hinni abban, hogy tudok adni az embereknek valami olyan pluszt, amire vágynak. Két évvel ezelőtt aztán vettem egy mély levegőt, és belevágtam egy vállalkozásba, amit titokban tartottam, nehogy a családom lebeszéljen róla. Azóta tartom magam főállású festőnek, és nagyon büszke vagyok magamra, hogy kitapostam ezt az utat.
Mivel foglalkozol a vállalkozás keretein belül?
Saját tervezésű tarot kártyám értékesítésével kezdtem, jelenleg személyes festményeket és különleges ékszereket készítek. A kártyák tervezése és az első száz kártyacsomag elkészülése között közel két és fél éve telt el. Egészen addig nem beszéltem róla a közvetlen környezetemnek, amíg meg nem találtak az első vásárlók. Ma már folyamatos sikere van a kártyáimnak, mert könnyen értelmezhető képekkel és szimbólumokkal dolgozom, és egyre inkább megtalálnak azok a megrendelők, akik egyedi és személyes festményt keresnek.
Mitől különlegesek az ékszereid?
A titok az alapanyagban rejlik. Jártamban-keltemben, erdei sétáim során vagy a Duna-parton sokszor azt érzem, hogy megszólítanak a száraz fakérgek, ágak, letört fadarabok. (Élő fától emiatt nem veszek el ágat.) Mindegyik más és más. A bodza például ősidők óta varázsfaként ismert, a csavart fűz könnyen faragható, belül szinte teljesen fehér. A palosanto és cédrusfa medálokhoz készen vásárolom az alapanyagot. Minden ékszert lenolajjal lekezelek, ami szépen kihozza a fa erezetét és a legvégén lelakkozom, ha kell. A medálok, természetükből adódóan védelmi funkciót látnak el, hiszen eredetileg is a fa külső védelmére szolgáltak. Egyedibbé tehetők saját szimbólummal vagy erőállattal, melyeket ajándékba festek rájuk.
Mitől különleges a Te tarot kártyád? Miért pont a tarot?
Kezdetben kíváncsiságból kezdtem el a tarot-val foglalkozni, de a piacon kapható kártyákat nézve azt éreztem, hogy mindegyik csak egy előző másolata. Én viszont valami egyedire vágytam, ami igazán az enyém. Elkezdtem tehát a lapokat újratervezni, és bár maradtam a klasszikus tarot rendszernél, a jelek egy részét személyesebbé, beszédesebbé tettem. A latin betűs feliratokat rovásra cseréltem, bővítve ezáltal a szimbólumrendszert. A másik újítás, hogy a kis arkánum képeit is ugyanolyan részletgazdagon dolgoztam ki, mint a nagy arkánumét. Minden elemnél az érzésekre fókuszáltam, de annyira nem módosítottam azokat, hogy a szimbólumok felismerhetetlenek legyenek. Az én kártyáimon például a hármas kehely helyett három összefont hajú lány szerepel, akikről sugárzik az összetartás. Beszédesebb a kép, mint három sima kehely, ezáltal több üzenetet hordoz.
Hogyan kell használni a kártyákat?
Azt szoktam javasolni, ha valaki vesz egy csomaggal, hogy vigye haza és terítse ki az otthonában, nyugodt körülmények között. A kártya majd felveszi a rezgéseinket és ha készen állunk rá, meg fogja adni a feltett kérdésünkre a választ. Először is azt kell megkérdezni a kártyától, hogy akar-e válaszolni. Ezt meg fogjuk érezni. A kártyákhoz készítettem egy használati útmutatót, de a vásárlóim ezt csak keveset használják, hiszen a lapok önmagukért beszélnek.
Hogyan kérdezzünk jól a kártyától?
Az univerzum mindig tudja, mire van szükségünk, ezért én már csak azt szoktam kérdezni, hogy mit üzen az univerzum. A másik emberrel kapcsolatos kérdések nem jók, inkább a saját életünkre nézve kérdezzünk, mert a kártya önismeretre tanít. Az igazság az, hogy ha konkrét kérdést teszünk fel, azzal beszűkítjük az üzenet lehetőségeit is. Az utóbbi időben a kártyák mellett jobban foglalkoztat egy másik önkifejezési mód, amit személyes festmény készítésnek nevezel.
Mesélnél erről?
Ezek a képek úgy készülnek, hogy a megrendelővel egy előre egyeztetett időpontban együtt meditálunk. Egy időben, de mindenki az otthonában. Azt kérem a leendő vásárlótól, hogy képzelje el, mitől érezné most nagyon jól magát. Erre az energiára rákapcsolódom az éteren keresztül, elkezdek képeket látni, ami egy idő után összeáll és vázlatot készítek róla. Elküldöm a megrendelőnek, és ha tetszik neki, megfestem a képet. Nem volt még olyan, aki elutasította volna (nevet). Előfordul, hogy a megrendelő éppen nincs befogadó állapotban, ilyenkor én sem látok semmit, de egy másik időpontban újra megpróbáljuk, és akkor már működni szokott. Eddig száznál is több személyes festményt készítettem, melyekkel kapcsolatban több pozitív visszajelzést is kaptam.
Mit tervezel a jövőre nézve?
A személyes festmények készítését mindenképpen szeretném folytatni, mert nekem is sokat ad az elkészítésük. Tervezem továbbá a kártyák újranyomtatását, jelenleg ugyanis készlethiány adódott. Szerencsére mind elfogyott (nevet). Ezen kívül van egy frissen beadott pályázatunk a Magyar Művészeti Akadémiához egy 3 éves ösztöndíjra, melyet egy költő-dúla-coach barátnőmmel együtt dolgoztunk ki. A művészeteken keresztül szeretnénk felhívni a figyelmet az önismeret fontosságára azáltal, hogy bemutatjuk a családi minták öröklését többek között a függőségek, a családon belüli traumák és egyéb fontos társadalmi kérdések tükrében. Remélem, hamarosan nyertes pályázóként részletesen is be tudom mutatni ezt a programot.
Továbbra is a kártya életem fő műve, de a festészet az életem csodája.
